Hat hónap alatt a csúcsra

A FUTÁS ÉS AZ ÉTKEZÉS       Alapvető létszükségleteink bevitele (vagy be nem vitele) is igen erősen befolyásolják az edzésünket. Sajnos több futásom csúszott már el azon, hogy szinte közvetlenül előtte ettem, és teljesen felfordult közben a gyomorom, onnantól kezdve az a futás pedig már kuka volt. Ezekből tanulva már úgy ütemezem a mindennapjaimat, hogy futás vagy edzés előtt minimum egy órával már semmit sem eszek, így elkerülhetőek ezek a problémák. Édesapám ezt régebben olyan komolyan vette, hogy sokszor reggelizés nélkül indult el félmaratont futni, én azonban ezt nem ajánlom. Főleg kezdő futóként a legfontosabb erre odafigyelni, hiszen az energiabevitel nagyon fontos! Érdekes látni viszont, hogy idővel a szervezetünknek egy-egy kihagyott reggeli meg se kottyan.       Futás közben alapvetően nem eszek semmit (csak néha egy karika banánt a frissítőpontnál), mondjuk ez annak is betudható, hogy csak kisebb távokon szoktam futni. Ha azonban hossza...

 Kiskorom óta jelen van a sport az éltemben. Már egy éves koromban jártam babaúszásra, az igazi szerelmet azonban a tánc hozta meg. Kezdetben néptáncoltam, majd ötödikes koromban akrobatikus rock and rollozni kezdtem. Ebben teljesedtem ki igazán, rengeteget jártunk versenyekre amelyekről csak ritkán jöttünk el érem nélkül. Ezért is jelentkeztem nyolcadikban a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tánc tagozatára, ahol igen tartalmas négy évet tölthettem el. A tánc a mindennapjaim szerves részévé vált, a testem mellett a lelkemet is igen érősen formálta. A ballagás után azonban egyik pillanatról a másikra abbamaradt nemhogy a minden napi, de a heti- havi rendszerességű tánc is.  A Kékes csúcsfutásra való felkészülésemkor futás mellett szoktam otthon erősíteni a már megtanult mozdulatokkal, illetve kifejezett balettos erősítésekkel is, de mégis kevésnek éreztem. Éppen csak elkezdtem nézelődni a környéken táncoktatások után, amikor a volt edzőm felhívott és megkérdezte nem len...

 A Kékes csúcsfutás felkészülési időszaka alatt több kisebb futóversenyre is beneveztem, az egyik ezek közül az április 10-én megtartott Miklósi futónap volt. Különböző távokon indulhattak a versenyzők a pár száz méteres versenyszámoktól elkezdve a félmaratonig. Én most a 3,5 kilométeres távra neveztem, aminek a rajtja délelőtt tízkor volt. Van pár futóverseny amin próbálok minden évben indulni, ilyen például a Zúzmara futóverseny ahová 2018 óta minden évben benevezek, a Vivicitta vagy az Aldi női futógála. Ezeknek a versenyeknek is általában egyszerűbb az útvonaluk, benne egy-két hosszú egyenessel, majd egy visszafordítóval. A Miklósi szervezők sem bonyolították túl az útvonalat, azonban Pesti lakosként érdeklődve szemléltem a környéket futás alatt.  3,5 kilométeres verseny útvonala Magával a rendezvény szervezésével egyébként teljesen meg voltam elégedve, minden volt ami egy futóversenyhez kell: jó hangulat, közös bemelegítés, frissítő pont, befutó érem, és bőséges befutó cs...

Elérkeztem az egyik legnagyobb lélektani határhoz: a nevezéshez.  A visszaigazoló email láttán elmosolyogtam, ugyanis az eddigi futóversenyes nevezéseimnél mindig háromezer feletti nevező vagyok, itt azonban hiába lehet már több mint egy hónapja nevezni, én lettem a  237. sorszámú versenyző.  Innen szép nyerni! :) 

 A mai nap folyamán elmentem első olyan edzésemre, ahol elkezdhetem hozzászoktatni lábaimat a folyamatos felfelé haladáshoz. Bemelegítés képen az Asztoriától átfutottam a Döbrentei térig, ahol nagy levegőt vettem, és megkezdtem a "csúcstámadást". Az első két kanyarig szinte suhantam, majd egyszer csak elkezdett tiltakozni kezdetben a bokám, majd a vádlim, újabb kanyarok és magas lépcsők után pedig a tüdőm is jelezte, ezt gondoljam át még egyszer.  A Döbrentei tértől a Citadella mindössze egy kilométerre van, ami nekem most minimum a triplájának tűnt, levegő után kapkodva sajgó lábakkal szinte ötven méterenként nézegettem az órámat és kérdeztem magamtól, vajon mikor érek már fel? Miért indultam el egyáltalán? Ezeken a kétségbeesett gondolatokon a szembejövő turisták "Ez normális?" tekintete sem segített. Valahogyan sikerült mégis erőt vennem magamon, és az utolsó lépcsőfokokon is felfutni. Az elém táruló látkép és az érzés, hogy megcsináltam, mindenért kárpótolt. Vet...

Ha mindig is érdekeltek a különlegesebb futóversenyek, a blogom neked szól!  Tarts velem a felkészülésem alatt, és érj fel velem Magyarország legmagasabb pontjára, a Kékestetőre augusztus 27.-én!  Életem során már több mint harminc futóversenyen részt vettem amikor között voltak kisebb iskolai versenyek, diákolimpiai távok, öt-, tíz-, huszonegy kilométeres versenyek, két Brutálfutás és egy Spartan race. A leginkább mégis azok a versenyek ragadtak magukkal, ahol nem "csupán" lefutjuk az adott távot, hanem közben kúszni, mászni, csúszni és dobni kell.  Minden versenyre való felkészülés természetesen más és más, és mivel hasonló versenyen még nem vettem részt, ezért is olyan izgalmas számomra ez az időszak, hiszen a csúcsfutásra való felkészüléshez nem elég a sík futás, és néhány keresztedzés.  Maga a futás mindig mást jelent számomra: van hogy megnyugvást, menekülést, vagy magát a poklot. Egyszerre emel fel és pusztít el, ezért is csodálatos. Ez a hat hónap nem csak eg...